Szabó Zsófi vagyok.
Valakinek celeb,valakinek színésznő,valakinek énekes,valakinek a lánya és valakinek a szerelme.
Szeretném megosztani pár gondolatom és erre a futó blog a legalkalmasabb.leírom ,hogy miért ...
Soha nem írtam még blogot,legutóbb a gondolataimat 12 évesen vetettem papírra.Ami motivált,hogy most elkezdjek írni az a futás.Kevés olyan felület van a médiában és a bulvárban ahol a valós gondolataim és érzéseim fogalmazódhatnak meg,úgyhogy most belevágok.
2011.09.04
Az a nap,ami gyökeresen megváltoztatta a kitartásról és a küzdeni akarásról alkotott képemet.Lefutottam a félmaratont.Bizonyára sokan mosolyognak most közületek,akik már számtalanszor megtettétek ezt a távot,ám Nekem ez volt az első és bízom benne,hogy nem is az utolsó.
Sok cikk szólt arról.hogy lefutottam a 21,3 km-t,ám a fő mondanivalója mindegyiknek a cél utáni rosszullétem volt.Tipikus.Manapság már ez a hir,nyilván nem maga a téma, a futás.Ezt el kell fogadni,ez van.Az emberek tulnyomó része szivesebben olvas más "kínjáról" inkább,mint öröméröl.Persze hozzá kell tennem,nem szeretnék én megbántani senkit,a bulvár arról is ír ha boldog vagyok.De kanyarodjunk vissza a futáshoz,mert ugye erröl szerettem volna írni.
Nem szeretném túl részletezni,inkább összefoglalom,hogyan jutottam el odáig,hogy a Lánchídon fussak több ezer emberrel.( és a szerelmemmel-ez fontos :)
2011.február környékén el kezdtem köhögni,ám erre fittyet hányva buzgón edzettem.A köhögés miatt a cigarettát akarva akaratlanul is letettem.Késöbb a rohamok egyre sürübben érkeztek.Kiderült,hogy kaptam egy mellhártyagyulladást és kialakult az aszmám is.A sporttal leálltam(kénytelen voltam,levegőt is alig kaptam).5 antibiotikum kúra és egy teljes életmód váltás után 2011.június közepén kezdtem el újra "mozogni",és pont ekkortáj a szerencsének köszönhetöen felkért a Nike,hogy fussak a félmaratonon,váltóban a sztárokkal.Mindig is sportoltam,évekkel ezelött sokszor napi 10 lovat is lovagoltam.Igaz amióta a Jóban Rosszban cimű sorozatban és szinházakban játszom,azóta ez a lendület alábbhagyott,de a tudat,hogy akkor is sportoló voltam/vagyok megmaradt.Igy döntöttem el,hogy nem váltóban hanem egyedül(pontosabban a párom mellett) futom le az egész távot.
Soha nem szerettem futni.Nem is bírtam.A lovasok/színészek nagyrésze dohányzik.Cigiztem én is,tehát az okot mondanom sem kell :)Ám miután a cigaretta nem állt az utamba és az aszmám is szépen javult,belevágtam.
2 és fél hónap állt elöttem.Ennyi időm volt arra,hogy megszeressem a futást.Utólag belegondolva,hogy felelőtlenség volt-e...lehet...de nem számít..csak az,hogy megcsináltam.Szóval,június közepétöl szép fokozatosan kezdtem el edzeni.Kevés kardio,kevés futás,sok séta :) Aztán egyre több kardio,kicsit több futás,kevesebb séta.Julius 4-től viszont heti 5-ször,6-szor futottam,hiszen akkor már csak 2 hónap volt hátra...folyt.köv
