A MÁSIK oldal folytatása következne,de ez most nem igy lesz. A blog írás felhatalmaz arra,hogy bármiről írhassak.Ami tetszik.Amit érzek.Amit jó leírni...épp ez a jó benne.Nem kérdésekre válaszolok.Csak leírom a a megválaszolatlan kérdésekre a választ.Magamnak.Csak úgy.
Ugyanolyan ember vagyok mint bárki más.Miben különbözünk mégis?Hajszín,szemszín,családi háttér,jellem,foglalkozás,anyagi háttér?Mégis mi az?Több lennék ,attól az embertől aki a tisztességes napi 8 órás munkaidejét elvégzi aztán hazamegy a családjához?Vajon sok embert miért fogalalkoztat,hogy mit csinálok a szabadidőmben,hogy mi a kedvenc színem,vagy,hogy összeköltöztem-e már a barátommal!? Nyilván megakarnak ismerni.Azt az embert,aki nap mint nap,befurakszik az életükbe,a nappaliba,a hálószobába...stb.De az nem én vagyok-védekezhetnék-az Betty Tanakis !Aztán elgondolkozom...és rájövök,hogy mégis...Mégis én vagyok az a személy aki szórakoztat napi másfélmillió embert a képernyő elött.Mert én nem Betty Tanakis vagyok,a Jóban Rosszban szereplője,hanem Szabó Zsófi aki Betty Tanakist alakítja a Jóban Rosszbanban...nem mindegy...a nézőknek nem.Tudni akarnak rólam többet és többet.Ha jobban belegondolok,talán ez nem is olyan meglepő...hisz ha úgy vesszük majdhogynem "együtt élünk"...vagyis inkább Ők velem...vagy én velük??nem tudom..."Kézzel fogható"vagyok..itt élek közöttük,igyekszem mindennapi emberként élni és viselkedni,mégis "sztárnak"hívnak...Mert akkor sem mindennapos dolog,hogy valaki napi szinten szórakoztassa a televízió nézők többségét...
Nem vagyok sztár.Nem érzem magam másnak,jobbnak bárkinél.De igen...olykor irigyellek Téged aki olvasod most-e pár sort...Mert Téged nem kivánnak nap mint nap a föld mélyére és nem kell nap mint nap palástolnód azt amit épp érzel...Sürün van az az eset,amikor olyan felhötlen boldogságot érzek amit bárkinek szívesen elmesélnék...és van a második eset,amikor olyan mérhetetlenül sok düh gyűlik fel bennem,hogy legszivesebben minden második szavam káromkodás lenne...de én ezt nem tehetem meg...pont Miattad...mert a következményét már Te olvasnád és Te alkotnál róla véleményt és emiatt alakulna ki rólam más képed mint amilyen valójában vagyok.Persze ott A MÁSIK oldal,amikor megállitanak az utcán és érzem az a szeretetet amit felém sugároznak.Jól esik amikor egy ismerősöm felhiv,hogy nézte aznap este a sorozatot és milyen jó volt.Jól esik olvasni egy jó cikket amit egy kellemes beszélgetés után írt meg az ujságíró...stb
Nem háborogni szeretnék,Isten ments...Nagyon elégedett vagyok az életemmel és hálás a szüleimnek amiért felneveltek és segítettek megtalálni azt az utat ami számomra könnyen járható.Azt az egyenes utat,ami aztán akarva akaratlanul,de elágazik.Ilyenkor göröngyös,árkokkal teli és tövisbokrok között vezet,de ha ügyesek vagyunk végül ugyanoda lyukadunk ki,az egyenes és könyebbik út végére azzal a különbséggel,hogy a fájdalmaink közben tapasztalt érzések és a küzdeni akarás mind-mind ott lesznek a hátunk mögött
Az ismertség valójában jó dolog! Nem mindenkinek adatik meg,mégis könnyen ismertté válhat bárki. Tudni kell felelőséggel viselni a "celeb" illetve a "sztár" jelzöket,(akár annak gondolják vagy gondolja magát az ember,akár nem). Tudni kell hol a helyünk,kik vagyunk,mit értünk el eddig és mit szeretnénk még elérni...És nem a celebek,sztárok között...hanem a nagybetüs ÉLETBEN !Nem szeretnék senkit kioktatni vagy tanácsokkal ellátni,hisz ezt a blogot épp ezért írom,hogy azok akik eddig máshogy láttáák,most belelássanak A MÁSIK oldalba...
Az ismertség valójában,csak néha teher...de én akkor úgy érzem, összeroppanok alatta...
